Kedves Olvasó! A két ország neve után nem a mérkőzés kezdési időpontját olvashatja és a medence vizét sem engedték le a meccs előtt, hogy vízilabdázás helyett kézilabdázásban küzdjenek meg egymással a csapatok. A 18:20 egy drámai, fordulatokban gazdag vízilabda-mérkőzés végeredménye volt, ami ma húsz éve történt. 

 Olaszfóbia?

A harmadik helyért lebonyolított mérkőzésen az aktuális olimpiai és világbajnok taljánokkal kellett megmérkőznünk. Az olaszoktól az 1993-as Sheffieldi és az 1995-ös bécsi Európa-bajnokság döntőjében is vereséget szenvedtünk (9'59''), előbb 9:11, két évvel később pedig 8:10 volt a végeredmény. A '94-es római VB-n is kikaptunk tőlük egy csoportmeccsen, a '95-ös atlantai Világkupa döntőjében viszont sikerült megtörni a jeget (11:10). A centenáriumi olimpián való szereplés jogát éppen ezzel a Világkupa elsőséggel vívtuk ki.

Az olimpia bronzmeccsén a harmadik negyed végén 11:9-re vezettünk (az elődöntőben is előnyben voltunk ekkor a finálét a horvátok ellen megnyerő spanyolok ellen, az állás akkor 5:4 volt). Az utolsó negyedben pedig 13:9-re húztunk el.

De hol voltak a szerbek (vagyis akkor még jugoszlávok)?

A délszláv háború miatt Jugoszlávia és a jugoszláv klubcsapatok nem szerepelhettek nemzetközi versenyeken 1992. június és 1994. november között. Jugoszláviának, a Los Angeles-i és a Szöuli olimpia bajnokának így nem nyílt lehetősége a triplázásra Barcelonában. Pedig toronymagas esélyesek voltak, hiszen az olimpiákon kívül a '86-os és a rákövetkező, '91-es világbajnokságot is ők nyerték, az utóbbi évben pedig még az Európa-bajnoki címet is besöpörték. Az eltiltás feloldását követően pedig a kvalifikációnak is időigénye volt, ami miatt még a '95-ös EB-t is kihagyni kényszerültek. S hogy mit tett a többéves nemzetközi száműzetés, és az abból fakadó rutin hiánya? Azt, hogy Atlantában mindössze a 8. helyen végeztek a plávik.

Vissza a bronzmeccsre

Az utolsó negyedben tehát már négygólos előnyünk is volt, de a végén még a hosszabbításnak is örülhettünk. Az utolsó másodpercekben az olaszok 16:15-re vezettek, s náluk volt a labda. Mindenki visszaszámolt, amikor az egyik játékvezető befújt egy magyar szabálytalanságot, az óra pedig megállt 0,2 másodpercnél. Az olasz tartalékkapus (figyeljük meg, hogy akkor még nem cserekapusnak nevezték!) Gerini azt hitte, hogy vége a meccsnek és beugrott a vízbe ünnepelni. Az olaszok többen voltak a megengedettnél a medencében, Gerendás György másodedző pedig rögtön jelezte, hogy négyméteresnek kell következnie. Játékvezetői tanácskozás eredményeképpen végül megadták a büntetőt, amit Vincze Balázs értékesített, így alakult ki a 16:16-os eredmény a rendes játékidő végére. (Az utolsó, akkor ráadásul még csak hét percig tartó negyed eredménye 5:7 volt!) Következhetett a hosszabbítás.

Kósz Zoltán kiszolgáltatott helyzetben Alberto Angelini-vel szemben az olimpia bronzmeccsén. Védési statisztikája a kisdöntőt megelőző hat mérkőzésén 53%-os volt, ami a bronzmérkőzést követően 47%-ra csökkent. „Ha erősebb akarattal találkozunk, akkor rendre meghajlunk előtte” vélekedett Kósz a vereségről. (A kép forrása: Sportmúzeum)

A hosszabbításban a magyar csapat nem tudott lélektani előnybe kerülni a korábban történtek hatására, amiben annak is szerepe lehetett, hogy Benedek Tibor – aki a barcelonai olimpián Manuel Estiarte-val holtversenyben, Atlantában pedig egyedüliként volt gólkirály – ekkorra már kipontozódott. Az első félidőt 3:0-ra elveszítette Magyarország, a másodikat ugyan 2:1-re megnyertük, de a végeredmény 18:20 lett, s az olaszok állhattak fel a dobogó legalsó fokára.

A mérkőzésről készített összefoglaló, olasz kommentárral megtekinthető itt (8’44’’). A felvételen nem látszik, de érdekesség, hogy a mérkőzésen mindkét szövetségi kapitányt, Ratko Rudic-ot és Horkai Györgyöt is kiállították a bírók.

Gerendás György próbálja vigasztalni Benedek Tibort (Forrás: MTI/MTVA / Földi Imre)

Az 1996-os olimpiai vízilabdatornát – az utolsót, amelyen csak férfiak versenyeztek – rövid idő alatt bonyolították le. A csapatoknak 9 nap alatt kellett 8 mérkőzést játszaniuk, ami a regenerálódásra, taktikai felkészülésre kevés lehetőséget biztosított. Ez szerepet játszhatott abban, hogy a negyedik játékrész eredménye akár egy mérkőzésé is lehetett volna.

A magyar csapat az atlantai vízilabdatornán:

Benedek Tibor, 19 gól

Dala Tamás, 6 gól

Fodor Rajmund, 2 gól

Gyöngyösi András, 5 gól

Kásás Tamás, 13 gól

Kósz Zoltán, kapus, 7 mérkőzés

Kuna Péter, kapus, 1 mérkőzés

Monostori Attila, 3 gól

Németh Zsolt, 7 gól

Tóth Frank, 6 gól

Tóth László, 4 gól

Varga 1 Zsolt, 13 gól

Vincze Balázs, 5 gól

8 mérkőzés, 6 győzelem, 0 döntetlen, 2 vereség (az egyik hosszabbítást követően), gólarány: 83:73, 4. helyezés

Az atlantai olimpia bajnokát, Spanyolországot a csoportmérkőzések során sikerült legyőznünk, a mérkőzés összefoglalója id. Knézy Jenő kommentálásával megtekinthető itt (6'23'').

Az olimpiai vízilabda-torna helyszíne, a Georgia Tech Aquatic Center. (Kész szerencse, hogy a Coca Cola-t gyártó cég székhelyéül szolgáló Atlantában a medencében víz és nem Cola hullámzott.)

Az Atlantában öt későbbi olimpiai bajnokot felvonultató válogatott az ötkarikás játékokat követően jelentősen átalakult. Az 1997-es sevillai Európa-bajnokságon már tizenegy későbbi olimpiai bajnok szerepelt az együttesben, amely EB-n elért első helyezés kivívásához az olaszokat is le kellett győzni a negyeddöntőben (9:8).