Lurpák Jenőt, a vállalat új munkatársát a telefonközpontban alkalmazták. Fontos tudni, hogy a céges telefonok angolszász importból érkeztek és senki sem foglalkozott azzal, hogy beállítsák rajtuk a magyar nyelv ékezetes betűit. Még csak néhány perce kezdődött el első munkanapján a munkaidő, de máris cseng Lurpák Jenő telefonja. - Dr. Torok Otto! - olvasta el a kijelzőn megjelenő nevet. - Fül-orr-gégész lehet itt az üzemorvos? - tűnődött magában, majd határozott mozdulattal felemelte a kagylót. - Jó reggelt kívánok Torok Doktor! Lurpák Jenő vagyok, az új munkatárs - szólt bársonyos hangon. - Jó reggelt magának is! De nem Dr. Torok, hanem Dr. Török vagyok, a cég egyik jogásza – hangzott a távolban lévő munkatárs válasza. Ajjaj! Ez nem a legjobb kezdés volt, gondolta magában Jenő a beszélgetés befejezését követően.

Néhány perccel később újra csengett a készüléke. - Soros Laszlo – olvasta a kijelzőn. - Na még egyszer nem fog velem kibabrálni ez a készülék! Ha a Torok Török volt, akkor a Soros bizonyára Sörös lesz! - vonta le magában a következtetést, s már köszöntötte is a hívót: - Szép napot, Sörös Úr! Miben segíthetem? - kérdezte. - Maga viccelődik velem? Honnan vette, hogy én Sörös és nem Soros vagyok? - kérdezett vissza a cég minőségmenedzsere.

Egyre csak szomorkodott magában Lurpák a telefonbeszélgetést követően, hogy nem valami jól sikerült az antréja az új kenyéradójánál. Egyszer csak kinyílt az ajtó és egy gyönyörű huszonéves nő lépett be a helyiségbe. Az átsuhanó nyári szellő meglebegtette hosszú, hullámos haját, amelynek fekete színe tökéletes kontrasztban volt hófehér bőrével. Smaragdzöld szemei ugyanakkor pontosan olyan színűek voltak, mint a testéhez simuló ruhája. Odalépett Lurpákhoz, majd így szólt – Üdvözlöm a vállalatnál! Kormos Alíz vagyok, a cég beszerzési menedzsere. – Lurpák kezet fogott vele és így válaszolt: – Örülök, hogy személyesen keresett meg és nem telefonon! – Majd az arcán egy félmosoly jelent meg amikor észrevette, hogy Alíz ujjain műkörmök ékeskednek…