Javában zajlik az olimpia. A hírek, eredmények nagy mennyiségben és szinte azonnal eljutnak az emberekhez, az eseményeket rádión, televízión és interneten keresztül is követni lehet.
Nem volt mindig ez a helyzet a sportközvetítésekkel. Az alábbi sztorit a „Foglalkozásunk: sportriporter” című könyvben olvastam. Nem derült ki számomra, hogy pontosan mikor is történt, én a hatvanas évek elejére saccolom.
Egy vasárnap két kezdő szerkesztő és egy tapasztalt operatőr, akit Török Vidornak hívtak, elmentek a Kisstadionba, hogy az FTC-Dózsa jégkorong-mérkőzésről másfél perces összefoglalót készítsenek a sporthírek számára. Mindössze 60 méter filmet kaptak, amellyel csak 5 percet lehetett rögzíteni a 60 perces meccsből.
A két „inas” az első harmadban folyton nekilelkesedett és biztatta Török Vidort: – Most kapcsold be a kamerát, ebből gól lesz! – Vidor pedig csak bólintott és nem indította el a készüléket.
Régi idők hokija... (Forrás: jegkertse.hu)
Az első szünetben aztán odaszólította az egyik játékost a kamerához és így szólt: – Fiacskám! – ez volt a kedvenc szavajárása –, most beütöd Vidor bácsinak a korongot a kapuba kétszer egymás után! – Ezt oldalról, majd a kapu mögül is felvette. Ezután felment a teraszra és a második harmad első négy percében elforgatott vagy ötven méter filmet, kitűnő akciók egész soráról.
Utána kézbe vette a kamerát és lement a nézők közé. Amikor gól esett, felvett egy tucat ujjongó arcot. Majd felszólított egy fiatalembert, hogy ugorjon fel a helyéről és tegyen úgy, mintha örülne. Ezt a nézőnek kétszer meg kellett ismételni. Ő pedig megtette, hiszen ki ne szerepelne szívesen a tévé képernyőjén?
A végére még meghagyott úgy fél méter filmet és a találkozó végén felvette az eredményjelző táblán a végeredményt.
A vágóasztalon aztán az egészből egy parádés hokirangadó kerekedett, természetesen a két műgóllal együtt, amiket egy-egy akció végére vágtak. Vitár Róbert volt a vasárnap esti Telesport szerkesztője. Többször bement a vágószobába és mindig csak ezt kérdezte: – A gólok megvannak, apuskáim? A nézőket a gólok érdeklik! –
Azok a hatvanas évek... Még fejvédő nélkül folyt a játék. (Forrás: nemzetisport.hu)
Számtalan sztori keringett Török Vidorról, az egyik szerint a Mecseki Kerékpáros Körversenyen ráparancsolt az élbolyra, hogy amikor a kamera elé érnek, essenek el. A bringások produkáltak is egy parádés tömegbukást…
A történet szereplői:
Török Vidor (Bp., 1907. szept. 28. – Bp., 1981. júl. 7.): operatőr, érdemes művész (1968). Árvaházban nevelkedett, ott végezte el a középiskolát. Kitanulta a szerelő szakmát, s előbb autószerelő, majd gépkocsivezető lett. 1928-ban a Magyar Film Irodához került. Itt a laboratóriumban kezdett dolgozni. A harmincas években játékfilmek (Meseautó, Pacsirta, Szerelmi álmok stb.) segédoperatőre. 1948 után a Magyar Híradó munkatársaként riporteseményeket örökített meg, és sport tárgyú rövidfilmeket forgatott. Gerelyhajítás c. alkotása (Domonkos Attila rendezése) Cortina D'Ampezzóban nagydíjat kapott. 1958-tól a Magyar Televíziónál operatőr. Emlékét idézi Mátrai Mihály tv-filmje: In memoriam Török Vidor (1982). – I. f. Tatától Londonig (1948); Sport és egészség (1952); Hírös város (1953, Hildebrand Istvánnal); Tél a Balatonon (1954); Egy délután Koppánymonostoron (1955); Egy másodperc története (1957); Dunaújváros (1959); Vízilabda (1962, társoperatőr); Sündisznócska zenekara (1963, tv bábfilm); Emlékeimből (1963, tv dokumentumfilm); Viola IV (1966, tv).
A kamera mögött Török Vidor (1958). (Forrás: FORTEPAN / Rádió és Televízió Újság)
„Inas numero 1”: Sívó Róbert, az MTV szerkesztője, a „Kincsem, Aranyos, Imperial és a többiek…” című könyv szerzője (Radó Oszkárral közösen).
„Inas numero 2”: Regős Sándor (1934–2007), aki 5 olimpia közvetítésében vett részt, amelyen kívül az MTV Szegedi Körzeti Stúdiójának az alapító főszerkesztője volt.
